Az emberek közötti "anyagi" különbség már nagyon régóta, gyakorlatilag az ókori kultúrák megalakulásától jelen van. Vegyük sorra, miként jelentek meg, és hogyan alakultak az egyes embercsoportok közötti különbségek!

Már az ókori civilizációkban is meghatározható volt például az emberek ruha-, és hajviseletéről, hogy milyen jogállású, tehát szabad-e, vagy rabszolga, vagy hogy milyen a vagyoni helyzete. Már ekkor is megjelent a fényűzés, amely csak a legfelsőbb rétegekben volt jelen, azonban kihatással volt az egész társadalomra, hiszen az emberek kielégíthetetlen vágyaikat láthatják a leggazdagabbaknál, és megalázottnak érezték magukat. Ilyen problémák a törzsi szerveződés idején nem voltak! Ez okból az ókorban több harc is kirobbant, melyek között sikereseket is találunk.

 

A tóga az ókori Róma polgárjoggal rendelkező férfiúinak hivatalos vagy ünnepi öltözete. Eredetét Numa Pompilius idejére vezetik vissza. Munkához nem viselték, azonban hivatalos megjelenéskor elvárt volt. Ez a viselet a társadalmi státusz jelzésének is egyértelmű eszköze volt: szabad római polgár a rabszolgával szemben tógát viselt. Jelentősége a császárkor idején fokozatosan csökkent, azonban a bíróság előtti megjelenés kötelező ruhadarabja maradt ekkor is.

(forrás:wikipedia)

Itt is látszik tehát, hogyan különböztetik meg magukat az emberek a rabszolgáktól!

 

Ugorva az időben, a középkorban ugyancsak elnyomásban kellett élniük a parasztoknak, nagyon kevés joguk volt. A földesúr azt tett velük, ami szeretett volna, és ez a viszony nagyon nehezen szabadul fel. A királyoknak ekkor nagy hatalmuk volt, bármit megtehettek (főleg az abszolutizmusban), itt is folytatódott a fényűzés. Az alkotmányos monarchia (amely Angliában már a 17.század végén kialakult, míg Magyarországon csak a 19.század közepén) változást hozott, mégpedig mert a királynak nem volt akkora beleszólása az ország ügyeibe, a törvényeket a parlament hozta, a király csupán "rábólintott".

 

Az angol alkotmányos monarchia. A szavazati joggal rendelkező lakosság (egy igen kicsiny réteg, amely azt jelenti, hogy a nagy résznek továbbra sincs beleszólása az ország ügyeibe) képviselőket választ, akik a parlament alsó házába kerülnek. A felső házban továbbra is csak születési jogok alapján lehetett kerülni.  A parlamentben több párt alakul ki, amelyek közül majd a győztes fog kormányozni, és gyakorolni azokat a törvényeket, melyeket a parlament meghoz, és a király szentesít. A király nevezi ki a miniszterelnököt is, aki a győztes párt vezetője. A kormány tehát a végrehajtó hatalom, amely hadsereget tart fent, és a törvények betartására kötelez.

Az újkorban és a legújabb korban pedig ugyancsak folytatódott az emberek közötti szemet vető különbség. Amint láthattuk, az emberiség történelmében mindig is voltak olyan emberek, akik a szegényebb rétegeket szerették volna irányítani, és valószínűleg mindig is lesznek ilyenek, hiszen igaz, hogy ma minden ember azonos jogokat képvisel, azonban ez csak a látszat. Valójában kinek nagyobb, kinek kisebb befolyása van a különféle ügyekbe. Mi pedig ülünk a színházban, ki közel, ki távol, és nézi, vagyis csak nézné az előadást, de nem lát semmit, hiszen a függönyt nem húzzák el...nem láthatjuk, mit csinálnak az igazán fontos emberek gyakorlatilag a szemünk előtt! Ma óriási vagyoni különbségek vannak a Földön. Vannak olyanok, akiknek nincs fedél a fejül felett, küzdeniük kell minden egyes nap azért, hogy másnap újból felkeljenek. Gyerekeik nem járnak iskolába, nem tudják megteremteni az ehhez szükséges anyagiakat. Vannak, akiknek van ugyan van állandó lakhelyük, ám a munkájukból éppen annyit keresnek, hogy el tudják magukat tartani, vagy esetleg kicsit félretegyenek. Ezentúl olyanok is, akik néha-néha megengedhetnek maguknak egy új elektronikai eszköz megvételét, vagy egyszerűen csak elmenni egy színházi vagy mozielőadásra, esetleg megvacsorázni egy étteremben. Mert ezeknek a dolgoknak természetesnek kellene lenniük a 21.században, ám koránt sem azok. És ezenfelül is vannak még bőven csoportok, akik több milliós, milliárdos, és kitudja milyen vagyonnal rendelkeznek. Őket nem kell különszedni, érvényes rájuk egybeötlően az, hogy nagy részük egyre többet és többet akar keresni, inkább elvenné a szegényebb rétegektől, csak hogy neki több legyen, és emellett néha látszatra adományoz pár milliót, de ezt is úgy, hogy minden emberhez eljusson a híre! Talán ki kéne azt találni, hogy ne lehessen valakinek felfoghatatlan vagyona, ne keressen havi több 10 milliót azzal, hogy korlátozzuk az egy főre jutó összes vagyont, így egy bizonyos szám után nem lehetne több pénze, azt valamelyik segélyszervezetnek kellene odaadnia. Ők gyakorlatilag csak kicsit visszavennének a fényűzésből, szinte semmi kár nem érné őket...esetleg nem vehetnének minden héten új gépkocsit.

 

Thomas Piketty kb 800 oldalas könyvére bukkantam, melynek ismertetője így hangzik: 

A vagyon eloszlása napjaink egyik a legvitatottabb kérdése. De ismerjük-e valójában az egyenlőtlenségek hosszú távú mintázatát? A fókuszba a gazdasági növekedés és a tőke megtérülésének ellentmondását állítja. Arra a következtetésre jut, hogy a gazdaságot a lassú növekedés, a társadalmat a kirívó jövedelmi egyenlőtlenségek jellemzik majd, és visszatér az oligarchák kora. A jelenlegi tendenciák – a szuperjövedelmek féktelen növekedése, illetve a vagyonok szélsőséges koncentrációja – valós és jelentős veszélyt jelentenek a demokratikus társadalmak meritokratikus értékeire és a társadalmi igazságosságára. Az elmúlt évszázadok tanulságaiból okulva és a megfelelő következtetések levonásával ez a mű olyan eszköztárat sorakoztat fel előttünk, amelynek segítségével ez a tendencia megfordítható lehetne.

Tehát azt mondja, hogy a jövedelmek egy nagyon kicsiny rétegbe koncentrálódnak, amely veszélyt jelent demokráciára és a társadalmi igazságosságra, és talán visszatérhet az ún. kiskirályok kora.

El kell gondolkodnunk, hiszen a 21.században még mindig komoly problémák vannak a társadalmi egyenlőtlenségek miatt, melyek megoldása még csak nem is látszik...

Az emberek életét döntően meghatározza, mégis vannak olyanok, akik nem veszik elég komolyan. Sokaknak meg sem adatik a megfelelő körülmény, hogy elvégezze. Ez az iskola, amelynek rendszere több száz éve fennáll, mégsem tökéletes, sőt!

Napjainkban talán egyre rosszabb! Igaz, hogy az 1960-as évektől többszörösére nőtt a diplomát szerzők aránya, de még mindig vannak olyanok, akik az általános iskolát sem tudták elvégezni. A diagramból látszik, hogy 2005-ben volt a legmagasabb a szám, azonban azóta ez csökkenésnek indult!

Komoly különbségek adódtak tehát, és ezek csak tovább nőnek. Egy felmérés szerint az emberek 12%-ának nem volt meg a 8 általánosa! Egy demokratikus országban a 21.században, minden 10. embernek nem sikerült elvégeznie, ez átlagosan 3 embert jelent egy 30 fős osztályban. De ezek a különbségek területileg is eltérők lehetnek. A fővárosban például minden harmadik ember diplomás, míg Nógrádban vagy Szabolcsban az embereknek csak a kétharmad része jutott tovább a 8 általánoson. Ez azt jelenti, hogy egy 30 fős osztályból 10-en nem tudtak nem hogy gimnáziumot, de még szakközépiskolát vagy szakiskolát elvégezni, valamilyen probléma miatt. És valljuk be, nem lehet ez mindenkinek a saját hibája, valami nincs rendben az oktatásban! De mi lehet a probléma? Mit kéne változtatni, hogy minél több ember megkaphassa az alapvető jogát a tanuláshoz?

Ezt már Petőfi Sándor is észrevette, aki ezt írta egyik versében:

"Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!"

Az idézett részlet kitér két másik fontos dologra is, de számunkra most a " Ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán!" sorok a fontosak, hiszen azt mondja, hogy minden embernek egyenlő esélyt kéne megteremteni arra, hogy tanulhassanak. Ha azt vesszük, hogy ezt 1847 januárjában írta, felemelő, mégis kicsit elkeserítő, hogy ő már ekkor rájött erre, de több, mint 150 éve még mindig nem teljesedett be. Nem sikerült hát elérnünk a Kánaánt, még mindig nem. De akkor mi a megoldás? Lazítani kéne az elvárásokon. A főiskolákra és egyetemekre rendkívül nehéz bekerülni, főleg az államilag támogatott részekre. nagy verseny alakult ki minden helyre, és az évek során egyre kevesebb lesz az államilag támogatott diák.

De nem csak a felsőoktatásban vannak problémák, a közép-, és általános iskolák rendszerét is át kellene alakítani. Közvetlenebbé kellene tenni a tanítást, a tanároknak meg kéne ismertetni a diákokkal a világot, ami körülvesz minket. Alapvető emberi problémákkal kellene őket szembesíteni a középiskolában, amely majd hasznukra válhat. Természetesen az alapműveltséget sem szabad elfelejteni, de mindenképpen csökkenteni kéne a megtanulandót, és csak azt tanítani, ami valóban fontos a jövő felnőttjeinek. 

 (Azok a legjobb tanárok, aki megmutatják, hova kell nézned, de nem árulják el, mit kell látnod!)

Emellett kiválasztani egy szakot, amellyel foglalkozni szeretne, és gyakorlatilag csak az ahhoz szükséges tárgyakat tanulni az érettségi tárgyak mellett. Így ténylegesen jutna idő egyéb elfoglaltságokra is, beszélgetésekre, okfejtésekre, közelebb kerülhetnének egymáshoz a tanárok és a diákok. Mostanság a gyerekeknek 12-14 éves korukban kellene eldönteni, mit akar csinálni egész életében. Hányszor fog az változni 20-22 éves koráig, vagy még tovább? De sajnos a 16-17 éves kor sem megfelelő ehhez, de ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni. Talán annyit, hogy rugalmasabbá kéne tenni az oktatási rendszert az effajta problémák miatt.

"Minél több a tudás, annál kisebb az ego. Minél nagyobb az ego, annál kisebb a tudás."-mondta Albert Einstein.

Fontos, hogy ne kérkedjünk az általunk megszerzett tudással, hisz nem tudhatjuk, másnak miért nincs meg az a tudása, lehet nem ő a közvetlen hibás!  

Kitartás diákok! Van esély egy egyenlő, megbízható taníttatási rendszert kiépíteni, ám ehhez komoly változtatásokra van szüksége az emberiségnek!

Nagyon sokunk szeret informálódni a legegyszerűbb módon, például az internetről. Ott mindent megtalálhatunk, és mindent elhihetünk, ha úgy kívánjuk. Azonban az interneten talán túl sok információ birtokába is kerülhet az ember, melyek fele nagy valószínűséggel nem is igaz. Ezért gyakran mondják, vigyázzunk az interneten olvasott információ továbbításával, mert emiatt később mi keveredhetünk bajba hamis információ továbbítása miatt. Ezt már a gyökerénél kéne megszüntetnünk. Egyik lehetőség, hogy az emberek nem gyártanák ezeket az álhíreket nap mint nap, amire valljuk be, elég kevés az esély...vagy van egy másik lehetőség, mely szerint hanyagoljuk ezen "hírek" olvasását. Ez tűnik az egyetlen lehetőségnek, mert amíg van kereslet valamire, addig természetesen a kínálat is adott lesz! Van pár cikk, melyet most felhoznék példaként. Az egyik egy földönkívüli élet kutatásáról szóló irat. A címe egész pontosan: "A NASA vezetője kijelentette: létezik földönkívüli élet". Gondolhatja a kedves Olvasó, hogy ebben a cikkben olyanról fog olvasni, amely merőben megváltoztathatja az emberiség jövőjét és jelenét. Adott egy fontos személy, amely most a NASA vezetője, aki ugye nem viccel ilyen komoly dolgokkal, tehát ha ő kijelent valamit, az úgyis van! Folytatva az olvasást pedig arra jutunk, hogy ez az ember kijelenti, létezik földönkívüli élet. Természetesen ezen cím után a kíváncsi (de még a nem kíváncsi) ember is megnyitja a cikket. Az újságíró célja teljesült, a cikket rengetegen fogják olvasni. Az első részében azonban meglepődünk: "Hiszek abban, hogy egy nap találni fogunk más létformákat, ha nem a mi naprendszerünkben, akkor majd egy másikban.”. Ez kicsit más, mint amit a címben olvashattunk, konkrétabb dologra számítottunk, nem arra, hogy kint az űrben biztos van valamilyen élet... Tehát a szenzáció itt koppant máris, lehet sokan elolvassák a cikket, de utána felháborodnak, és nemtetszésüket fejezik ki. De vajon mi a fontosabb? Legyen nagyon sok olyan ember, akinek a cikk csak negatívan hat? Vagy legyen egy kisebb közösség, amely szívesen várja az író következő cikkét, mert valami olyat írt, amely valamiért hatással volt rá. Igen, a helyes válasz a második lehetőség. De miért választják akkor a másik esélyt? A hírnév miatt...és ez nagyon szomorú, hiszen manapság az számít többnek, kinek van több megtekintése. Csak ez számít, és nem az, hogy mit akar közölni az ember. Mert nem is akar közölni semmit, csak hírnevet akar szerezni. Tehát még az olvasó adjon valamit az újságírónak. Fordult a kocka? De térjünk vissza a cikkünkhöz. A továbbiakban beismeri, hogy létezik az úgynevezett 51-es körzet, azonban arról ezt mondja pontosan: "Még soha nem láttam ott egyetlen földönkívülit, vagy földönkívüli űrhajót”. Tehát megint nem tudunk meg semmi egyebet, minthogy nincs ott semmi. Ezt mondani sem kellett volna gyakorlatilag, de leírni meg még úgysem. Mert hiszen ezt eddig is így tudtuk... Tehát elolvastuk ezt a cikket, és a pazar cím után most hitetlenkedünk, hiszen nem ez volt "beígérve".

A másik példánk teljesen más típusba sorolható, de direkt választottam azt, hiszen ebből kiderül, hogy a szenzációhajhászat mindenhol ott van, és szólhat akármiről. A cikk címe ez: "Hivatalos: fizetős lesz a YouTube." Egy újabb felkavaró cím, a legnagyobb videómegosztó portál fizetős lesz. Az emberek nagyon nagy százaléka naponta használja, így természetesen rákattint a cikkre, hiszen ez őt is érintheti. Az ő segítségére válhat, hiszen akár ötleteket is kínálhat, mit tegyünk azok után, hogy fizetős lett. Azonban természetesen nem azt kapjuk, amire vártunk, és talán ha tudjuk miről lesz szó, bele sem olvasunk...hiszen kiderül, azért lehet fizetni, hogy egy egész hónapig reklám nélkül tudjunk videókat nézni. Ez így kicsit más, hiszen ezt a lehetőséget csak egy nagyon kis réteg fogja alkalmazni, akik megengedhetik maguknak az ilyeneket. Azonban ez nem mondható el az emberek többségéről sajnos manapság, de ez már egy másik téma.

Összegezve tehát nagyon sok ilyen cikk terjed, amelynek csak a címe szenzációs, azonban a belső tartalma egyenlő a semmivel. Azt lehet javasolni, hogy ne adjuk fel a keresést, mert mindenki találhat olyan dolgokat, amelyek neki vannak kitalálva, az ő érdeklődése, az ő véleménye fogalmazódik meg benne. Ha pedig megtalálta ezt, fejlesszük tovább magunkat, hiszen az embernek egész életében fejleszteni, tágítani kell saját látókörét. Új dolgokat kell megismernünk, hogy tisztán alkothassunk véleményeket a világ bonyolultabb dolgaiból. Ehhez azonban távol kell maradni a szenzációhajhász cikkektől, hiszen ezek csak visszafele hatnak az emberek szellemi képességeire, csak megakadályoznak minket a szellemi kiteljesedésünktől!

Sokat gondolkodtam, hogyan kéne kezdeni a blogolást...nem nézegettem másokat, hogy ők hogyan kezdték el, nem próbáltam betartani a normákat, hogy mások hogy fognak bele..így egy összegző-bemutató bejegyzéssel szeretném nyitni a blogom. De miről is fognak szólni a jövőbeli bejegyzések? Gondoltam, ki kell fejeznem a véleményemet a világ különböző problémáiról, gondjairól, így ezeket itt szeretném közölni! Nevem jelentése "újító", amely kicsit átvitt értelemben arra szeretne utalni, hogy egy új útvonalat szeretnék megmutatni az embereknek!